Különleges élmények értek nemrégiben egy speciális színházi előadás alkalmával. A Vakrepülés társulat “Az éjszaka tapintása” című előadására érkeztem, amiben amatőr vak színészek játszanak, teljes sötétségben. Az előadásra minden más megszokott színházi darabnál nagyobb interaktivitás jellemző, amiben óriási jelentősége van az illatoknak, a hangoknak, az érintésnek, de még vizet is spriccelnek a nézők közé…

De talán már ott kezdeném az élménybeszámolót, hogy a produkció kezdete előtt az épületbe érkezve az eldugott helyen lévő mosdót kerestem. Szokatlan érzés volt, hogy egy látássérült fiatalember, Pál Zsolt vezetett oda az épületben olyan otthonosan és természetességgel mozogva, mintha semmi szokatlan ne lenne abban, hogy ő vezet engem.

Egyébként Zsolttal és a vakokból álló színi társulat tagjaival az előadás után hosszabban is elbeszélgettünk, beavattak a látók számára misztikus világukba.

Máj Kriszta – ő énekelte annak idején a “Vakvagányok” című Tímár Péter film főcímdalát is -, valamint Pál Zsolt (Pille) és a színi társulat tagjainak jóvoltából a színdarabbal kapcsolatos információk után számtalan olyan tabukérdésre is választ kaptattam, mint például hogyan főznek a vakok, nem szoktak-e eltévedni az utcán, szoktak-e sminkelni, nem verik-e át őket a boltban a fizetéskor… de most hallgassunk bele legelőször is darabba, illetve beszélgessünk erről!